Erről eszembe jut a nagy magyar hazafiak egy nem is olyan régi cselekedete. A Magyar Televízió Székházának ostroma. Furcsa egy megnevezés, igaz? Ostrom. Iskolás korunkban olyankor olvastunk ostromról, amikor háború volt, vagy legalábbis csata. Én azt hittem Magyarországon nincs háború. Igaz, béke sincs.
Emberek - félreértelmezett magyarságtudatukkal takarózva - tönkretesznek több száz éves műemlékeket. A műemlék nem visszahozható, nem pótolható. Olyan, mint egy szeretett ember vagy állat. Ha elveszíted, ha megsérül, nem tehetsz már semmit. Ha ennek az épület baja lesz, azt nem lehet javítani. Építhetünk mi új házakat. Szebbeket, korszerűbbeket, vagy korhűeket is. Az nem ugyanaz. Abba már soha többé nem fognak besétálni a rgmúlt idő nagyjai. Ők már nincsenek, de a szellenük tovább él. Azokban a falakban élnek tovább, ahol éltek, dolgoztak, szerettek és meghaltak.
Sosem fogom elfelejteni a helyet, ahol édesapámat utoljára láttam. Egy réges régi ház kapualjában köszönt el tőlem azzal, hogy: "Vigyázz magadra!" Akkor láttam utoljára. Azóta - bár nem hiszek a realitáson túli dolgokban - mindig éreztem a jelenlétét, ahányszor csak arrafelé vezetett utam. Persze tudom én, hogy csak az emlékeim és a szeretetem játszik velem, de mégis. Ő ott van és amig azok a falak állnak, addig elég csak elmennem oda és újra velem van.
Nemrégen Pestenéltem. Híres-hírhedt utcákon bolyongtam álmatlan éjszakákon át. Ott éreztem a régi hősök lehelletét. Az Andrássy út árnyas fái alatt bicajozva szólítottak meg az 56-osok. A parlament tövénél a Dunát bámulva énekeltem és olvastam a verseket, amik az életemet jelentették akkor és éreztem milyen súllyal nyomulnak rám évszázadok tollvonásai. A Hősök terén járva nézegettem a turistákat és legszívesebben mindnek elmeséltem volna, hogy én nem turista vagyok, hogy ez az én hazám és hogy mennyire büszke vagyok rá.
Minden helynek saját története van. Mi magyarok ismerjük a magyar történeteket és mindenkinek megvannak a maga személyes, családi tragédiái, örömei is. A tárgyak, a műemlékek és minden hasonló ezeket őrzik. Nem tudom hogyan lehet valaki úgy nemzeti érzelmű, hogy közben a pótolhatatlan nemzeti értékeket dönti romba.
Bennem van a hiba?
